2014. február 11., kedd

A zene, ami tovább visz ... My playlist for training

A múltkori fórumtalálkozón  felmerült egy kérdés a résztvevőktől:  Jó-e az , hogy az edzés közben zenét hallgatunk? Tudunk-e  teljes mértékben koncentrálni a kitűzött  feladatra, emiatt vesztünk az edzés hatékonyságából ?  Vagy épp hogy kikapcsol, és kevésbé érezzük a fáradságot, fájdalmakat ?

Mint megtudtuk, a zenehallgatás jót tesz az edzés sikerességének. Már csak a kérdés, hogy mit is hallgassunk edzés közben  ? Egyértelmű, hogy mindenki arra a zenére mozog, amit kedvel. Viszont nem árt figyelembe venni az edzésfajta ritmusát, dinamikusságát.

Véleményem szerint a ballada jellegű, lágy dallamú zenéket jó mélyen otthon kell felejteni. Bár nagyon túlzásokba se szabad esni a dob meg basszussal.  Az ilyen zenéknél  - főleg ami még a kedvencünk is  - könnyen előfordulhat, hogy a zene és a lendület  még vinne tovább, viszont a tested már rég túl van a határain , és csak azt veszed észre , hogy összecsuklasz a kardiogépen.

Meg kell találni az aranyközéputat, mint általában mindenben. Aki ismer, tudja hogy szinte mindig zenét hallgatok. Reggel - délben- este. Mindig. Sok fajta zenét hallgatok - a klasszikustól egészen a "disznóvágós" metál zenéig.  [ Most éppen a Winter Wonderland szól, egy kis télidézésként ]. Szóval elég nagy a merítési lehetőségem.

Nézzük is, hogy néz ki az én "playlist for training"- em.

Alapvetően két irányt követtek:  van a filmzenés, magasztosabb,  kevésbé éneklős - itt említeném  : Two Steps From Hell,  Mark Mancina, Steve Jablonsky , Clint Mansell, Klaus Badelt, Craig Armstrong valamint  a Clubbed To Death, Fluke, Furious Angel, stb ...







És vannak a keményebb vonal képviselői, valamint azok az remake-k ,amiknek az alapja metálra épül, vagy épp fordítva a Sepultura Firestarter -nek esetében. Ezek dinamikusabbak, többnyire gyors tempójú, erős basszusalapúak. Igazi darálós zenék.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése