A tükör másik oldalán egy új Renáta vár – Interjú a Zsírzárlat Kollektíva résztvevőivel

Az idei Zsírzárlat projekt minden eddigieknél nagyobb gőzerővel halad előre. Itt a második mérlegelés ideje, így arra gondoltunk, hogy az olvasóink ne csak a képeken és videókon lássák, ismerjék meg résztvevőinket, hanem meg is szólaltatjuk őket egy-egy interjúban. Család, motiváció, munka, célkitűzések és a Zsírzárlat. E heti interjúmban Renátával beszélgettem egy csésze tea mellett. 

Renáta, 32 éves, a Zala megyei Zalakomárból származik. Egy éve él Sárváron, egy sárvári fogadóban, fogadóvezetőként végzi felelősségteljes munkáját.  Szabadidejében szívesen énekel, immáron - kisebb-nagyobb megszakításokkal - közel 10 éve hódol e szenvedélyének. A munkája mellett az éneklés, és persze az edzések kötik le az energiáit. 

-          Mondtad, hogy egy éve élsz, dolgozol Sárváron.  Hogyan kerültél ide? Miért éppen Sárvárra esett a választásod?

-          Azt, hiszem, hogy ez életem egyik legnehezebb, de talán legjobb döntése is volt. Úgy gondoltam, hogy változtatnom kell. Előtte egy zalakarosi szállodában dolgoztam, mint értékesítő. Aztán úgy gondoltam, hogy az a munka már nem elégít ki, és szeretnék kihívásokat az életemben, illetve felelősségteljesebb munkát. Szerettem volna kipróbálni magam. Így hát megpályáztam ezt a fogadóvezetői állást, és aztán meg is kaptam.

-          Új munka, új élet. A Zsírzárlatban való jelentkezés is ennek az új életnek a része?

-          Valójában mondhatjuk, hogy igen. A jelentkezésre a legnagyobb motivációm egy magánéleti csalódás volt. Úgy éreztem, hogy a munkám utáni szabadidőt már nem azzal, és nem úgy tudom eltölteni, ahogy eddig. És ezt muszáj volt úgymond valamivel pótolnom. Illetve mindezek mellett éreztem, hogy szükséges valami változás az életemben a testsúly területén. Ez a két dolog motivál arra, hogy majd a későbbiekben egy új, más Renátát lássak viszont a tükörben.

Ennek következménye lett a heti négyszeri edzés, amit be is tartok. Ha esetleg egy kimaradna, akkor azt a következő héten pótolom. Mindenegyes edzésnek kőkeményen meg kell lennie, ami az edzésnaplóban van

-          Hogyan tudtad beilleszteni az életviteledbe ezt a nagyszámú edzéstervet?

-          Ez ugye négy edzés hetente, tehát amíg gyakorlatilag Sárváron vagyok, addig szinte minden délutánomat ez teszi ki. A hétvégéket pedig otthon töltöm a családdal.

-          Elég komoly motivációval rendelkezel, mik a terveid, a kitűzött céljaid a Zsírzárlattal és az edzéssel kapcsolatban?

-          A terv egy teljesen más Renáta. Egy olyan Renáta, aki fittebb, mozgékonyabb, nyilván csinosabb is. Aki a hét nagy részében oda figyel arra, hogy mit eszik.

A cél, az egy húsz kiló mindenképpen, ugyanis 99, 2 kiló –val kezdtem a projektet. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor megláttam a mérlegen.

Ahogy számolom, ez körülbelül nyárra, júniusra-júliusra lesz számomra elérhető. Tehát a Zsírzárlat befejeztével, az edzéseket szeretném még ugyanilyen intenzitással és odafigyeléssel folytatni.

-          Mik az eddigi eredmények?

-          Az első állapotfelmérésig 4 kilo mínusz. Heti egy kilo. A lányok (szerk.: Julcsi és Kriszti, a Zsírzárlat projekt koordinátorai) szerint ez a legideálisabb, mert ezek a kilók már nem fognak visszajönni. 6 % ment le zsírból, és 3-3 cm ment le mindenhonnan.

-          Az edzés mellett a fogyókúra projekt másik mérföldköve az étrend. Sikerül betartanod az előírt étrendet? 

-          Hát, az első hónapban betartottam, amit küldtek. De most már nem nagyon kell számolgatnom, a mérlegre már nem kell tennem a 40 g paradicsomot, hogy az valóban két közepes méret. Korábban mértem még a szalámit is. Sőt, hogy ha a szakácsunk valamit készített, akkor mindig inkább lejjebb vett a mérlegből, úgyhogy még a mini adagokból is lecsípett. Abszolút ő volt a testőröm, hogy betartsam a diétát. Szó szerint a test-őröm volt.

Szerencsére itt a fogadóban mellém álltak és segítenek. Igazából minden feltétel adott ahhoz, hogy kivitelezhető legyen egy diétás menü.

-          Korábban gondoltál arra, hogy el kezdj fogyókúrázni?

-          Jó pár évvel ezelőtt volt egy nagyobb fogyásom. Amikor férjhez mentem olyan 75 kilo körül voltam. Otthon neki álltam BíróIcára ugra-bugrálni, napi kétszer. Aztán a házas élet során egyre kevesebb időt tudtam a korábbi edzésekre szánni, így elég hamar felszaladtak rám a leadott kilók.  

-          Ha valaki, aki hasonló problémákkal küzd, mint Te, és hozzád fordulna tanácsért, mit mondanál neki?

-          Először is azt, hogy vegyen egy mély levegőt. Álljon bele egy nap a tükörbe, és nézze meg, hogy tetszik-e neki az, amit ott lát. És ha a válasz, egyértelmű nem, akkor innentől el kell kezdeni másképpen gondolkodni.

Úgy kell gondolkodni, hogy látni kell közben azt az embert, akivé válni szeretne a fogyás által. Látni kell magát vékonyabban, csinosan.  Olyan ruhában, amiről eddig csak álmodozott, de soha nem vehette meg, mert mondjuk csak S , M méretű volt.

Ha behunyja a szemét, ezt az új embert lássa maga előtt. Akkor is, ha épp elcsábulna, vagy amikor éppen nincs energiája tovább edzeni.

El kell kezdeni, mindig a célt látni magunk előtt. Mindig önmagunkat, azt az embert - akivé szeretnénk válni, amilyenné szeretnénk válni - a szemünket lehunyva magunk előtt lássuk.

-          Köszönöm ezeket a rendkívül jó gondolatokat. Sok sikert kívánok a további eredményekhez!