Mire átöltöztem, már nagyban tekertek, lépkedtek, futottak a lányok/srácok: Renit, Valit, Norbit, Gábort és Öcsit (és nem tudom eldönteni, hogy Ildi is ott volt-e, vagy őt csak a képeken láttam ma... hiába: fejben úgy tűnik, rendesen elfáradtam.) láttam aktívkodni. Minden patetikus kiszólást nélkülözve, már a kardioterembe érve tapintható volt az elszántság, így kicsit beleszippantva a légkörbe én is úgy pattantam fel a taposóra, mintha nem is hagytam volna ki azt a néhány hónapot. Közben szinte mindenkitől úgy hallottam, hogy az első edzéseknek 1000 feletti kalóriamennyiségek estek áldozatául. Nagyon szép eredmény!
A résztvevők első élményei az izomlázról, a szépen javuló közérzetről azért persze negédes nosztalgiával töltöttek el. Nagyon hasonló volt annak idején a mi első hetünk is. Beállítottam a futógépet, elkezdtem kocogni, és arra gondoltam, nagyon jó végignézni a társaságon! Embereken, akik fontos döntést hoztak, és valószínűleg többségüknek fordulatot vesz az élete csakúgy, mint akkor, 2012-ben a miénk! Az egyéniségek sugárzóak, repkedtek a poénok és bíztatások! Csudajó csapat lesz ez, Srácok! Próbálom legközelebb a tím másik felét is elcsípni, ha tehetem, még a héten bekopogtatok a Fürdőbe is egy kis szolidarítás-vállalásra! No, írjatok Ti is, jó pihenést Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése